A papuák péniszei. Nyelvi játékaink nagykönyve | Digitális Tankönyvtár

Bayaka

Teljes szövegű keresés 4. Ismertető jegyeik: nagyságuk, kissé esetlen testalkatuk; szinte fejhosszúságú, csaknem egyenletes vékonyságú csőrük, mely csak hegye előtt vastagszik meg kissé fölül és alul; magascsűdű, de aránylag rövidujjú lábuk, melyen a 4—7.

• Garamut farka - Fa - Sawos - Sepik, Papua New Guinea - Catawiki
• A lefelé mutató péniszről
• Hát mégiscsak legszebb nyelv a német.

Az alcsalád egyetlen nemzetsége a koronás galamb Goura Stepl. Megapeliamelybe Új-Guineán és a közeli szigeteken honos 8 faj tartozik. Ezek közül kettő nem túlságosan ritka állatkertjeinkben.

A koronás galamb Goura coronata Linn. Hossza 7.

Főszíne világos palakék, alsó háta, szárnya és farka valamivel sötétebb; a kantár fekete; köpenye, beleértve a vállakat, szennyes barnavörös; a legnagyobb szárnyfedők középükön fehérek s így szalag képződik, tövük fekete, hegyük barnavörös; a farktollak hegyét széles, világos palaszürke szalag díszíti.

Szeme skarlátpiros, csőre sötét szaruszürke, lába piros, fehéres beporzással.

A valamivel nagyobb legyezősgalamb Goura victoria Fraser főszíne szintén palakék, de alsó része gesztenye-vörösbarna, a szárnyszalag kékesszürke, farkán pedig széles harántszalag fehéresszürke, koronájának tollai sem végig foszlottak, hanem végükön hosszúkás háromszögalakú kis zászlók vannak. Szeme cinóbervörös, lába hússzínű.

Életmódja hasonlít a fácánokéhoz, kisebb csoportokban kóborol az erdőben s szívesen tartózkodik a földön.

Szaporodása[ szerkesztés ] Fészkelés céljából magas méteres esőerdei óriásfák odvait használja. A tojó faodúba zárkózik be a tojásrakás és költés idejére. Ezen időszak alatt a hím táplálja a tojót és a fiókákat. Természetvédelmi helyzete[ szerkesztés ] A pápua szarvascsőrű ma még az egyik legkevésbé veszélyeztetett faj a szarvascsőrűmadár-félék családján belül.

Fészke, Rosenberg szerint, lazán összerótt gallyakból áll. Gyakran hozzák élve Amboinába, Bandára, Jávára és innen Európába, amiből az a téves hit keletkezett, hogy ezeken a szigeteken is honos.

A legyezős galamb, úgy látszik, ritkább és Új-Guinea délibb vidékeit lakja.

A hím, Heinroth szerint, este a papuák péniszei, hangos, spondeus ütemű zenébe fog. Csaknem teljesen megegyezik a pápuák muzsikájával, melyet nagy fadobjaikon játszani szoktak. Élő koronás galambokat ma is még leggyakrabban Hollandia állatkertjeiben láthatunk.

Egyszerű táplálék mellett jól tarthatók, védett helyiségekben könnyen állják a telet és meglehetős rendesen költenek.